 |
Világgazdaság
JVSZ-ÁLLÁSFOGLALÁS
KÖZÖS ELNÖKSÉGI ÁLLÁSPONTOT ALAKÍTOTT KI a Joint Venture Szövetség az euró magyarországi bevezetésével kapcsolatban. Úgy vélik, a téma gazdasági, társadalmi súlyánál fogva mindenekelőtt országosan, minden szereplő részéről higgadt, politikai felhangoktól lehetőleg mentes, elsődlegesen szakmai mérlegelést igényel. A hazai széles körű politikai és társadalmi konszenzuson kívül lényeges, hogy a régió országaival - ezen belül a visegrádiakkal - folyamatos egyeztetés legyen, mert vitathatatlan előny származna például a visegrádiak egy időben való csatlakozásából - jelezte lapunknak Mosonyi György a szövetség elnöke.
A magyar pénzügyi kormányzat vallja, hogy az államháztartási hiánycél megvalósítása 2008-ra lehetséges, az euró 2010-ben bevezethető lesz Magyarországon. A pénzügyi politika eltökéltségén múlik, hogy a 2006 második felében hivatalba lépő kormány 2007-re és 2008-ra eredményesen hajtsa végre az elodázhatatlan költségvetési és államháztartási reformot. Egy ilyen elhatározás nemzeti konszenzust kíván és nagyon rosszat tenne Magyarország fejlődésének, ha ez a politikai pártok közötti választási harc témájává válna.
A késői csatlakozás a globális tőkemozgás számára kiszolgáltatottá és így sérülékennyé teszi kis, nyitott gazdaságok nemzeti valutáit, így egy koherens pénzpolitika hiányában kiszámíthatatlan devizapiaci sokkok keresztezhetnék a magyar gazdaság stabil fejlődését.
Ugyanakkor érdemes emlékeztetni arra, hogy a Stabilitási és Növekedési Egyezmény merev kritériumrendszere jó ideje kritika tárgya. Az EU megrekedése a globális versenyben, és a magas munkanélküliség a vezető gazdaságokban ugyan nem a monetáris únió, hanem az elmaradt strukturális reformok következménye, mindazonáltal az Egyesült Államokra jellemző szövetségi költségvetés hiánya a jelenleginél nagyobb fiskális rugalmasságot igényelne. Nem kizárt, hogy az Únió a felülvizsgálja a költségvetési hiányra vonatkozó követelményeit.
A fiskális rugalmasság a költségvetés kisimító hatását engedi csak meg, nem pedig a jelenleg Magyarországon sajnos jellemző ciklustól független állami túlköltekezést. A jelenlegi költségvetési politika folytatásának hosszú távú következménye nem (csak) az euró elhalasztása, hanem az államadósság felhalmozódása és az ország pénzügyi krízise. Az államháztartás fenntarthatóságát a monetáris úniótól függetlenül helyre kell állítani, a költségvetési stabilizáció elkerülhetetlen. A monetáris únió ebben segítséget nyújt, hiszen hiteles konvergencia esetén a kamatköltségek csökkennek.
A konvergencia programban kitűzött célok teljesítése időszerűvé teszi, hogy az euró bevezetésének előnyeit és hátrányait a kormányzaton kívül a vállalkozói kör és a munkavállalók, egyaránt átláthassák és mérlegelhessék. Az árfolyam stabilitás a kiszámíthatóságot biztosítja gazdasági kapcsolataink zömét jelentő EU-partnereinkkel, és ennek pozitív hatásai vannak a növekedésre. Az átváltási bankköltségek Magyarországon nagyságrendekkel magasabbak, mint az euró-övezet országaiban. A nagy magyarországi befektetők elszámolásaikat, pénzügyi kapcsolataikat "euróizálták" már, azonban az árfolyamkockázat teljes mértékben nem tüntethető el. A devizahitelezés felfutása miatt a fogyasztói kereslet erősen árfolyamérzékeny, egy a konvergencia lelassulásával fenyegetővé váló árfolyamkrízis még azokat a vállalatokat is sújtaná, akik közvetlenül nem adósodtak el devizában.
A magyar vállalati szektornak jelentős forint hitele is van. A forint kockázatai miatt a kamatköltségek magasabbak és a kamatkockázat nagyobb, mint euróban. Az euró bevezetése tehát egyszerre csökkentené a vállalatok költségeit és kockázatait. Az ERM II ezt a problémát nem oldja meg, egy fix árfolyamrendszerben mindig fennáll a spekulatív támadás veszélye, ez még olyan nagy múltú pénznemmel is bekövetkezett, mint a font. A forint nem a megoldás, hanem a probléma része.
Az euró bevezetése a tranzakciós költségek csökkenése, a kamatkockázat mérséklése és az árfolyamkockázat eliminálása révén javítja majd az ország befektetésvonzó képességét és elmélyíti kereskedelmi integrációját. Ezek az előnyök középtávon mintegy 0,6-0,9%-kal növelik a magyar gazdaság növekedési potenciálját, jelentősen gyorsítva a felzárkózást. Ennek előnyeit minden magyar vállalat élvezi majd.
Egy korán csatlakozó ország - lásd a szlovák 2009-es céldátumot - ezen előnyöket hamarabb realizálhatja, ha Magyarország lemarad, a befektetésekért és a regionális központi szerepért vívott versenyben is a perifériára szorul.
Az euróövezet egységes kamatpolitikája aszimmetriát idéz elő a különböző növekedési pályán haladó gazdaságokban. A kelet-közép-európai, így a magyar gazdaságban is, az EU-átlag feletti infláció várható középtávon. Ez az eurókamatok alacsony szintje mellett, akár negatív reálkamatot jelenthet, a megtakarítások számára, a hitelfelvételekre, a vállalati és lakossági eladósodásra nézve stimuláló lenne. Ez a belföldi kereslet növekedését, a fizetési mérleg-pozíció romlását vetíti előre. Szerencsére a pénzügyi krízisnek kitett forint megszüntetésével a fizetési mérleg hiány elveszti jelentőségét, a magyar vállalatok élvezik majd a növekvő keresletet az árfolyam krízis veszélye nélkül.
Az euró bevezetése természetesen lehetetlenné teszi, hogy egy ország valutája gyengítésével próbálja versenyképességét javítani. Ez csak annyira veszteség, mint amikor egy alkoholistától elveszik a pálinkásüveget. Magyarország egy kis nyitott gazdaság, az exportnak hatalmas import igénye van (energia, komponensek). Az inflációt az árfolyam jelentős mértékben befolyásolja. Bármiféle ideiglenes versenyképességi előnyt, amit egy leértékelés hozhat, nagyon gyorsan erodálja az importált alapanyagok, az infláció és a bérköltségek növekedése, néhány hónappal a leértékelődés után az ország ugyanazon versenyképességi szintre esne vissza, miközben kifizette a magasabb infláció és elveszett pénzpiaci hitelesség komoly árát. Az elmúlt években, az erős forint időszakában valójában a magyar exportőrök folyamatosan növelték a külpiacokon piaci részesedésüket.
A felzárkózás egyik sarokpontja az EU alapok által is finanszírozott infrastrukturális beruházások, Ezek túlnyomó része állami beruházást igényel. Mivel az adók emelése aligha járható út, szükséges az állam fogyasztási jellegű kiadásainak mérséklése, ami az államháztartás és a nagy elosztórendszerek reformja nélkül elképzelhetetlen. A költségvetési stabilizációt tehát nem fűnyíróelven kell (úgy nem is lehet) végrehajtani, hanem az állam szerepének újragondolásával, a versenyképességet és növekedést szolgáló állami tevékenységekre összpontosítással kell végrehajtani. Ma a legnagyobb forint adós a magyar állam, 9200 milliárd forint államkötvény-állományon fizetünk mintegy évi 200 milliárd forint kockázati prémiumot. Ne legyen kétséges, ez a kockázati prémium növekedne az euró bevezetésének elhalasztásával. Évente több száz milliárd forint improduktív kamatköltség finanszírozhatna autópályát vagy kórházfelújítást. Nagyon jó üzletnek tűnik.
Archívum
| |
JVSZ a Facebookon
