 |
Népszabadság
Fekete István
A Joint Venture Szövetség (JVSZ) egyik kezdeményezője volt annak a kiáltványnak, amely az országgyűlési választások másnapján jelent meg, s amelyben a gazdaság számos képviselőjével együtt a közös cselekvésre hívta fel a figyelmet az ország versenyképessége érdekében.
Az elindult folyamatok kapcsán a JVSZ ma azt kívánja kimondani, hogy a kormány új egyensúlyi programja elkerülhetetlenné teszi mind az állam, mind a józan gazdasági szereplők részére egy új, tudatos kommunikáció felvállalását a társadalmi közmegegyezés érdekében. A JVSZ ezért a társadalom minden rétegét megmozgató társadalmi vitát kezdeményez, melyet - mint a szervezet elnöke - az alábbi gondolatokkal kívánok elindítani.
Magyarországon ma mindössze hárommillió ember biztosítja tízmillió állampolgár számára a közfeladatok fedezetét. Az államnak megnövekedett szolgáltatási igényeink kielégítéséhez, működése fenntartásához, a központi fejlesztésekhez, az egészségügy, az oktatás, a honvédelem finanszírozásához, a nyugdíjak kifizetéséhez egyre több adóra és járulékra van szüksége. Miután egyre kevesebben hajlandók önszántukból megfelelő mértékben adókat és járulékokat fizetni a társadalom termelő tagjai közül, az állam mind magasabbra srófolja a terheket. Sokan vannak, akik nem fizetnek adót és járulékot, viszont változatlan formában részesednek az állami szolgáltatásokból "potyautasként". Ezt a folyamatot meg kell állítani! Az egyik nagy társadalmi igazságtalanság ma az adófizetők és az adócsalók ellentétében van! Sajnálatosnak tartjuk, hogy számos érdekképviselet - közöttük olyanok is, amelyek aláírták a fent említett kiáltványt - látványosan kiáll az adóelkerülési kiskapuk mellett.
Tény, hogy a közgondolkodásból eltűnt az adók értelmének emléke, ismerete. Az adózást ma az emberek sarcként élik meg, és az adócsalást bátor csínytevésnek, rosszabb esetben a kreativitás jelének tekinti a társadalom. Tagadhatatlan, hogy az adómorál ily mértékű lesüllyedéséért az államot is súlyos felelősség terheli. Az emberek nem tudják követni az általuk befizetett adóforintok útját. Az állam egyfelől mint "támogatásosztó", másfelől mint tulajdonos jelenik meg a köztudatban, s szerepvállalása egyik esetben sem hatékony. A támogatások elosztásában közérthető gazdasági-társadalmi kontroll nem érvényesül. Tulajdonosként pedig az állam olyan tevékenységeket végez, amelyeket a piac szereplői tudnának hatékonyan működtetni. (Ebbe a körbe tartozik pl. a személyszállítást és árufuvarozást végző MÁV, a városi és helyközi személyközlekedést biztosító Volán, a Posta, az egészségügyi és felsőoktatási intézmények menedzselése.)
Az állam feladata alapvetően a társadalom működőképességének és az azt szolgáló jogszabályi és intézményi kereteknek a biztosítása kellene, hogy legyen. A teljesség igénye nélkül idetartozik a jogi környezet optimalizálása, a szociálpolitikai védőháló biztosítása, a kulturális és történelmi értékek megőrzése, a verseny tisztaságának és a termékek biztonságának védelme, a gazdasági diplomácia. Jelentős az állam felelőssége a jövőorientált beruházásokat illetően is (oktatás, kutatás-fejlesztés, innovatív környezet, egészségügy), hiszen közös jövőnk nem elsősorban a mai (egyébként igazságtalan) újraelosztás, hanem a jövőorientált beruházások függvénye.
Az alapoktól felépítendő új adórendszert javaslunk, amely az adófizetők érdekeltségére és egymásért viselt felelősségre épül. Rendelkezzék egy új társadalmi egyezmény az adók viseléséről, azok - jövedelmek, fogyasztás, vagyon stb. alapján történő - felosztásának szabályairól, felhasználásuk ellenőrizhetővé, átláthatóvá tételéről és arról, hogy - mindannyiunk érdekében - keményen szankcionáljuk azt, aki netán kivonja magát a megállapodásban rögzítettek alól, valamint azt, aki a közösségi célra szánt eszközöket esetleg rendeltetésellenesen használja fel.
Legyen a megújulásra váró társadalmi egyezmény célja az adózók, járulékfizetők bázisának kiszélesítése, és azzal párhuzamosan az alacsonyabb kulcsok megállapítása - az egyre kevesebb adózni hajlandó vagy arra rákényszeríthető adófizetőre (kényszerűségből) rakott egyre magasabb adókulcsok helyett. Ennek érdekében fel kell tárni a közteher-elkerülés legjelentősebb területeit, félre kell tenni az álszociális szempontok miatti engedékenységet. Szakszerűen vizsgálni kell, hogy a ráfordítások arányban állnak-e azok várható hatásával. Az értelmetlen többletadminisztráció által is kiváltott társadalmi feszültségeket nem fokozni, hanem csökkenteni kell. Az államnak vállalnia kell, hogy a tisztességes adózókat megvédi az adóhatóságok és a végrehajtás túlkapásaitól. Célként kell kitűzni, hogy - a személyes öngondoskodást jelentő, hosszú távú és a jövő biztosítását elősegítő konstrukciókat kivéve - az adókedvezmények lényegesen korlátozódjanak, bármilyen részérdekeket is sért ez, hiszen a társadalom egészének érdekeit sérti, ha ezek fennmaradnak. Önmegtartóztatást kell gyakorolnia az államnak, hogy legalább a hosszú távú adózási kérdésekben ne változtassa a szabályozást évente, mivel ezek a döntések az államba és a jogbiztonságba vetett bizalmat nagymértékben rombolják.
Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy az adókat ne a deficit finanszírozására, hanem jövőnk építésére költse az állam. Az elszámolást közérthető és szakmailag korrekt kommunikációval kell biztosítani. Csakis a nyílt beszéd értetheti meg mindenkivel, hogy semmi nincs ingyen, le kell számolni azzal a közhiedelemmel, hogy az "adakozó állam" teherbíró képessége korlátlan, meg kell értetni az állampolgárokkal, hogy mindenért az adófizetők állják a számlát.
A közgondolkodásban erősíteni kell azt a szemléletet, amely nem tűri el, hogy a közös(ségi) ügyek intézésének költségeit (az adókat, járulékokat) egyesek ne fizessék meg, azaz mások fizessenek helyettük. Egyfajta megtisztulásra, morális változásra van szükség.
A Joint Venture Szövetség a közös gondolkodás elindítása érdekében újfajta kommunikációt sürget az állam, a gazdaság szereplői és az állampolgárok között. A szemléletváltó kommunikációnak oda kell vezetnie, hogy a vállalatok és az egyének célja a jövőbe való befektetés legyen, az adófizetés mértéke pedig a siker fokmérője. A felhalmozást és a befektetést kell támogatni, a túlzott fogyasztást pedig "büntetni". Nyilvánosságra kell hozni a reformok sorrendiségét, amelyet igen átgondolt elemzés alapoz meg a társadalom előtt. Pontosan meg kell magyarázni az egyes lépések egymásra épülését és egymást erősítő hatását, hogy az emberek el tudják választani a rövidtávon elkerülhetetlen stabilizációs lépéseket a hosszabb távon kibontakozó, jelentősebb reformlépésektől. Csakis így jöhet létre az a társadalmi közmegegyezés, amely az ország gazdasági versenyképességének egyedüli biztosítéka. Az ország fenntartható fejlődését csakis a reformok biztosíthatják, melyek sikeréért a kormány és az ellenzék egyaránt felelős. Alapvető reformok csak a társadalom támogatásával hajthatók végre.
A változásnak bennünk kell megkezdődnie. A jövő és az utánunk következő generációk érdekében meg kell próbálnunk!
Archive
| |
JVA on Facebook
